Összefutottunk a Tate Modern Múzeumnál, Zsuzsival gyorsan körbejártuk, a bejáratnál nem jutottunk messzebb, amikor is felröppent a tökéletes ötlet „Igyunk meg egy sört bárhol”…
Így is tettünk és az első rokonszenves helyre betévedtünk, mivel az ajtóra ki volt írva, hogy ÉLŐ ZENE gondoltuk jó lesz ez nekünk, de amint beléptünk láttuk, ez igazából egy kihalt étterem… a mai tervek között meg ugye a piálás, dumálás, bulizás szerepelt ezért gyorsan át is mentünk egy Pub-ba.
Nemsokára megérkeztek Zsu barátai, egy rögtönzött kupaktanács után elkészült az esti terv:
- piálunk
- főzünk
- piálunk
- eszünk
Na ez pontosan így is történt, hazafelé bevásároltunk, whiskyt, sört és alapanyagokat a vacsihoz amit természetesen nem mi hanem drága Zsuzsi főzött-sütött meg. Ilyen finom tortillát talán soha nem ettem…
Az este további történéseit nem írom le részletesen, mert ahhoz mindenki kellene, hogy a foszlányokból összerakjuk a pontos eseményt…
A LÉNYEG: Nagyon jól éreztük magunkat, és még sok ilyen este lesz !!!
Köszönöm mindenkinek !!!
Nemsokára egy igazi Surf-ös helyen bulizunk tovább!
Ma belecsöppentem valamibe, amibe mindig is akartam. Éppen Hot Rod találkozó volt… Már messziről láttam hogy ez „durva” lesz, amikor megpillantottam az első lángnyelves gépállatot. Percekkel később megérkezett Danny Zuko fekete gépsárkánya és már teljesen biztossá vált számomra, hogy a mai program: IDŐUTAZÁS, és meló…
Beléptem az ajtón, és egy jelmezbálba csöppentem, természetesen pontosan kivehető volt, ezek az emberek jelmezben és a múltban élik az életüket, abban a világban, amit a Grease pontosan bemutatott.
Szép idő volt ezért bent zene szólt hangosan, kint az autók közt beszélgettek, ettek-ittak, és jól érezték magukat az emberek, elkezdtek szállingózni a motorok is, és velük együtt egy másik életforma, ettől igazán különleges ez a hely, nem véletlen hogy 1938 óta áll, még a háború is csak egy rövid időre tudta megsemmisíteni.
Ezek után már nem is számított, hogy mi a munkám és, hogy egyáltalán dolgoznom kell, mert legalább része lehettem…
Lassan már én is kezdek kételkedni abban, hogy vajon Ébren vagyok-e?
Kedd óta valami megváltozott, beléptünk „FURA” városba, azóta csak jó dolgok történnek és minden halad abba az irányba, amit elterveztem.
Az első próbanapon azonnal láttam: tökéletes ez a hely a kezdéshez!
Kezdtem a legalján:
Első nap: mosogattam, 3 óra múlva elkészítettem első hamburgerét
Második nap: elvoltunk.... :)
Harmadik nap: kukta vált belőlem, majd napközben mondták, hogy jövő héttől legyek a Bárban, persze, csak ha akarom...oké, mi lesz a következő?
Retteghet Kelly Slater mert hamarosan érkezem!
Jelentem, LONDON MEGJÖTTEM!!!
Camden Town önmagában is egy varázslatos hely a saját maga „fura” formájában: rengeteg fura ember, fura bolt, fura kocsma, az egész fura és néha meghökkentő is, de pont ez a jó benne.
A biztosítási szám elintézése után elindultunk körbenézni fura világban, az első kocsmáig jutottunk, ahol az első „meg kell kóstolni” sör fogyasztása közben kaptam egy hívást az Ace Cafe-ból, hogy amennyiben nekem is megfelel ma este 6 órakor várnak. Mivel már nem volt sok idő hátra, elindultunk hazafelé...
4 órakor már tűkön ültem, hogy na vajon ebből mi fog kisülni???pár órával később egy hamburger de ott még nem tartunk…
Fél 6 kor megérkeztem arra a helyre, amire első pillanatban azt mondtam: „itt akarom elkezdeni londoni kalandjaimat”
Egy röpke 15percben megmutatták a tűzvédelem legújabb játékát, aminek a lényege a következő:
1. Mutassuk meg az összes vészkijáratot (alkalom adtán a részegek is használhatják!)
2. Az összes tűzjelző gombot
3. Az összes poroltót
4. Az összes beépített kütyüt
5. Az összes mindent
Majd végül találjuk ki, hogy hol nincs poroltó?? A válasz az, hogy SEHOL, mert itt tényleg mindenhol van!
Ezek után elkezdődött a munka, hogy pontosan mit is kellett csinálnom nehéz lenne leírni, mert természetesen a ranglétra legalján mosogatással kezdtem, kis idő múlva elkészítettem életem első hamburgerét egy igazi konyhában, utána megint más csináltam majd a nap végén mondták, hogy idővel bármit kipróbálhatok, ha szeretek itt lenni és jól csinálom az éppen aktuális feladatom. Szóljak és kipróbáljuk, ennek is eljön az ideje. ;)
A hely pontosan olyan amilyennek leírtam, ma épp német autótalálkozó volt, a parkolóban mindenhol tuningolt és nem tuningolt német autók parkoltak, tiszta Halálos Iramban feeling. Pénteken motoros találkozó lesz, utána Hot Rod, itt ha nem is minden nap, de hetente vannak ilyen megmozdulások.
Holnap 5-re megyek vissza, de a lényeg, hogy van MELÓM! (és szívesen csinálom bármit is kell)
Ez a nap így alakult...
Fura Város részletes bemutatása most elmarad, de hamarosan az is meglesz!
Mindig is szerettem volna egy olyan eszközt, ami megörökíti az adott pillanatot úgy, ahogy átéljük, de mivel még nem találtam fel ezért megpróbálom leírni....
Egy hely, ahová belépsz, majd azonnal magával ragad az élő zene (természetesen maximum hangerőn), ekkor
már
senki-semmi nem számít, csak elengeded magad és átadod az érzésnek....Na velünk, pontosan ez történt, mindenhol más stílusú kanapék, asztalok, székek, de valahogy még is egységes.
Nagy harc árán megszereztük a lefoglalt helyet, leültünk 9-en egy 6 fős asztalhoz és csak engedtük, hogy minden menjen magától, Hát ment is!!! percekkel később azt vettük észre, hogy mindenki vagy állva vagy, ülve táncol, tombol a zenére, de még is mindenki a saját stílusában. Mögöttünk a pezsgős poharak lendültek folyton a magasba, a színpad előtt két igazán "nem szomjas" ember táncolt hihetetlen koreográfiára, egy másik helyen dobálták egymásnak a borosüvegeket, természetes csak viccből, valaki ugrál, valaki csápol, valaki hangosan nevet és mégsem figyelsz semmire, csak élvezed...
...eközben megérkeztek a hamburgerek, fatálon, egy késsel átdöfve, alumínium csészében a sült krumpli, kis üvegekben a szószok...
3 tökéletesen eltöltött óra után elindultunk hazafelé, természetesen még mindig a hely hatása alatt voltunk…Egy dolog biztos ide még sokat fogunk visszajárni!!
Megpróbáltam leírni….HÁT, NEM SIKERÜLT!
Igazából most kezdődik a Londoni lét...
Mint tudjátok tegnap végre bevettük a jövőbeli várunkat, lakosztályunk a Hilton királyi kecójához hasonlít, annyi különbséggel, hogy természetesen százszor nagyobb.
Ha "jó magyar" megfogalmazásban akarom leírni akkor a helyzet a következő:
- jacuzzi előkészítés a sarokban
-gardrób "szoba" előkészítés (igazából csak egy elhúzható ajtós beépített szekrény)
-ágy a Playbol mansion-ből majdnem "10m2"
-KANDALLÓ előkészítés...
Sorolhatnám még a luxus kellékeket, eszközöket, kiegészítőket de természetesen nem teszem mert még a végén azt gondoljátok, csak fel akarunk vágni....IGEN!!!!:D
Nem kell izgulni miattunk, az első dolgunk természetesen a legértékesebb kép, kandalló fölé helyezése volt :
(Picasso: Don Quijote),természetesen csak az után, hogy leellenőriztük a riasztókat, infra kamerákat, és a portaszolgálatot....
A második az általunk használt gépjárművek rendszámainak "cápa csont rendszámtábla tartóra" való elhelyezése (fogpiszkálónak tűnő rögzítők segítségével)...
EZZEL HIVATALOSAN IS MEGKEZDTÜK LONDONI KALANDJAINKAT!!!!
Eljött ez a nap is...Lezárul egy nem túl hosszú, de érdekességekkel, élményekkel teli része Londoni tartózkodásunknak...Holnap végre elköltözünk ebből az intézményből....Nem kell félre érteni!!! - nagyon jól éreztem magam, sokat tanultam:
Új magyar: "szavat"
Bölcseletet: "ami találsz, az vidd haza" (ebben a pillanatban mondta fehérjedús, 35 éves cellatársam)
látásmódot: "minek angolul tudni?! - nem ÉN, hanem ők nem értik, amit mondok"...
Racs egy kicsit tovább élvezhette a "Londoni Csak Magyarul Beszélők Közössége" által lakott várat ezért ő hosszasabban tudna erről mesélni (szerintem fog is, mert mint tudjuk VISSZATÉRT!)
Reggel visszamentem leendő munkahelyemre, elmondtam, hogy nagyon várom a hívásukat, de ennek érdekében inkább megadom a telefonszámomat jól... :) mert mikor először jártam az Ace Cafe-ba nem tudtam a számot fejből... nálam volt a vodafontól kapott kis csomag, amiről át is másoltam elérhetőségemet, erről később kiderült, hogy véletlen egy számmal többet írtak rá, pff...
Épp az én jelentkezési lapom volt a kezében a Managernek, miután elmeséltem neki a "Vik és a mobilszámok" történetét, mondta, hogy a napokban elmegy az egyik alkalmazott és akkor tuti hívni fog (ÍGY IS LESZ!!), meg lassan annyit járkálok ide, mintha hazamennék ezért nekik sem lesz fura, ha itt is fogok dolgozni..
Saját "ügyeim" elintézése után összepakoltam barátom cuccait, mert ugye ő ilyenkor dolgozik... Lehoztam a barlangba és várjuk a holnapot, ugyan is holnap már egy jó házban, normális emberekkel, normális körülmények között fogunk nyugovóra térni!
A RUGÓS "FAKÍR-MATRACCAL" MEG EGY ÉLETRE MEGSZAKÍTOK MINDEN KAPCSOLATOT!
Egy ekkora lakóközösségben nagyon vigyázni kell a cuccainkra!!!!-ez ma is kiderült...
Éppen kint állunk a kertben és beszélgetünk, amikor nyílik a kis ház ajtó és kilép Tibi, kezében egy késsel, mormog magában és ujjával a pengét, simogatja...
Tekintetünk a késre szegeződik..."nagyon ismerős kés!?" amikor is Racsni felteszi a következő kérdést: "Te, Tibi milyen kés az?- szemrebbenés nélkül a válasz: "bentről van, nagyon király éles kés, nagyon szeretem.....":D
Leesett az állam és reagálni sem tudtam, csak nevetni...Amit kint felejtesz a közös területen annak abban a pillanatban új gazdája lesz vagy valaki, megeszi...:D
De azért nem kell minket félteni, fogékonyak vagyunk a lakóközösség törvényeire és gondolkodásmódjukkal, ha bár nem is feltétlen mindenben értünk egyet szemet szemért alapon :D például mosóport olajt stb. stb. kell vásárolnunk mert ugye: "AMI A KÖZÖS TERÜLETEN VAN AZ, AZ ENYÉM"- ha épp én vagyok ott.... :D
A kés végül visszakerült hozzánk abban a pillanatban, amikor Tibi egy pillanatra levette figyelő tekintetét a "szuper jó, éles késről"... :D
"LONDONI MAGYAROK ÉN ÍGY SZERETLEK!"
Reggeli után egyből, válaszoltak az egyik helyről, akikkel felvettem a kapcsolatot a FACEBOOK segítségével, és mondták, hogy menjek be személyesen...Oké!! Délután, estefelé ott leszek!
Ez az a hely ahol tényleg szívesen dolgoznék képek alapján is, amikor megérkeztem épp egy VW air cooled + T4/T5 vans találkozó volt, olyan autókkal és motorokkal a parkolóban, hogy csak pislogni tudtam...
Beléptem a Bárba és mintha a 66-os út mellet egy csehóba tértem volna be persze sokkal modernebb kivitelben, bármerre néztem mindenfelé bukósisakok motorosok a sarokban egy relikvia shop meg rengeteg dolog amit nem volt időm megnézni mert ugye én a managert kerestem, a hely előtt óriási parkoló tele motorokkal és most éppen autókkal is...
Megérkezett a Manager...elmondtam neki, hogy szeretnék itt dolgozni, mert nagyon tetszik a hely és nekem bármilyen állás megfelelő az elején...rávágta, hogy valószínűleg szükségük lesz valakire, mert az egyik alkalmazott épp most megy el.... Kitöltöttem a jelentkezési lapot és mondták, hogy hívnak, szerintem holnap vagy holnapután legkésőbb..
Érdemes megnézni, aki szereti az ehhez hasonló helyeket azt egyből magával ragadja, minden nap kb. minden percben "szuperklassz" épített járgányok és motorok jelennek meg általában szervezett találkozó keretein belül...
A hely a következő:
http://www.ace-cafe-london.com/
vagy akinek van FACEBOOKJA :D:D :
http://www.facebook.com/acecafelondon
MAJD MÉG JELENTKEZEM!!!
A lehető legjobb dolog a szobából, pihenés közben hallgatni a klasszikus "nem túl okos" magyar beszélgetést...
Megérkezett a Szabó család, akik egy 2 ágyas szobában laknak öten, egy rövid személyleírással folytatnám:
Szabó "igen okos" apuka: tarkopasz, van vagy 120 kiló és a nevelt fiát Pöcsömöccsének hívja. a világ bármelyik pontján tökéletesen megérteti magát az általa ismert szavak segítségével ( faszomat, pöcsömöccse, kussolj, b+, "nagy faszt aztat"), amennyire "kemény" figurának tűnik annyira jámbor...csak ismerősök között szigorúan a házban ilyen laza.
Szabó "nagyon unom az életet" kisfiú: egész nap bennt ül a szobában, néha amikor kiengedik elindul a házban egy már-már unalmas felfedező kőrútra, és minden szobába benyit (amelyik épp nincs bezárva miatta). Minden egyes étkezésüknél angolul köszöni meg az ételt: "Tenk júúúú!" - erre azonnal érkezik apukától a válasz "KUSSOLJ ÉS EGYÉL B+"
Szabó anyuka:az egész család legnormálisabb piros tollú tagja, látszik is rajta, hogy nagyon nem szereti az életét és a lehető legkevesebb időt tölti a szobában...
Szabó "szellem" nem tudom ki: Néha megjelenik, elszív egy cigit, majd eltűnik...
Szabó "szellem" feleség: összesen 2 alkalommal találkoztam vele 1 hét alatt....
Elkezdődött a reggeli...csak úgy repkednek a szebbnél szebb szófordulatok: "Faszomat angolul tudni...megmondom, hogy azt add oda vagy szétb..lak" célravezetőnek tűnik, bár senki nem érti...
Hála a jó istennek már csak 3 nap és elfelejthetjük ezt a kócerájt....
Mindent ki kell próbálni!!! - PIPA
JÖHET A KÖVETKEZŐ MEGMÉRETTETÉS!
A tegnapi örült party után nem gondoltam, hogy ma is ennyi minden történhet....
Miután Racsni végzett, összefutottunk a buszmegállóban és elindultunk ismét Jacque-ekhez leendő lakásunkba:(Elmeséltek a buli azon eseményeit, amik az után történtek, hogy eljöttünk, eközben Francesca lazacos pennet csinált aldente módra, nehéz lenne leírni mennyire finom volt ezért nem is, teszem.
Megérkezett Francesco aki egy igazi rasta, az àlma hogy egy vw transporterrel körbe utazza a világot, egy hatalmas Bob Marley kép virít a falon, de ö soha nem szív... Fura de vannak ilyen Bob rajongòk....kevés de van...:)
A bulin rengetegszer szòbakerült a két spanyol lány akik a MI helyünkre költöztek be (hiányolták a konyhából az asztalt..?! Nekünk nagyobb szükségünk volt arra az asztalra a nappaliban… mire tettük volna a rengeteg alkoholt?!). Akkor is megbeszéltük, hogy bármi módon el kell tüntetni őket, ez a hely kizárólag minket illet…
Megebédeltünk, majd utána átugrottunk Hassanékhoz aki a tegnapi bulin 10perc alatt ki is ütötte magát és eltünt… beköszöntünk és mivel mind ketten elég fáradtak voltunk elindultunk metróval hazafelé.
Sétálás közben hívott minket Jacque és közölte hogy a tegnapi buli után a két spanyol lány úgy döntött jobb ha elköltöznek és átadják helyüket két „Nagyon jó fej embernek” akik természetesen mi lennénk….J
Ezzel meg is koronáztuk a mai napot is, és megint egy lépéssel közelebb kerültünk álmaink eléréséhez….Sejtettük , hogy tervünk sikeres lesz de azt mi sem gondoltuk, hogy ehhez egyetlen „kis” buli (létszám: 41) elég lesz…
Chris a Landlord ugyan még mindig abban a tudatban él hogy Racsni és én melegek vagyunk… amikor kiderült hogy nem szeretné férfiak beköltözését ebbe a házba ez a válasz tűnt a legkézenfekvőbbnek….és egyébként is kit érdekel mit gondol rólunk a lényeg, hogy amit eltervezünk azt előbb vagy utóbb elérjük…
Ez a nap is elérkezett. Nehéz volt a búcsúzkodás de egyben reményekkel teli is. Megérkeztünk a reptérre és miután a poggyász feladásra került mar látszódott, hogy nincs visszaút... Elrepülök az almaim, céljaim fele!
Mielőtt besszaltunk a repülőbe, túl estünk egy utolsó eredeti magyar burger-es sajtburgeren.
Örülök, hogy a Racsnira hallgattam a nagyobb latért illetően, sorban állas nélkül, kényelmesen elfoglaltuk a helyünket.
Megismerkedtem Racsni kinti haverjával, Soós Pistával, aki véleményem szerint mongol és annyit tudtam meg róla, hogy egy cateringes cégnél dolgozik.
A repülő elindult és mar tisztán látszódott innen tényleg nincs visszaút:)
Elkezdtük nézni a Taken (elrabolva) cimű filmet, pattintottunk 2 Heinekkent és irány London.
Leszállás után egy magyar srác jött értünk, aki 30 pound ellenében hazafuvarozott minket.
Megismerkedtem leendő szobatársammal, Árpival, aki 3 éve lakik itt és 2 szónál többet nem, beszel angolul...
35 eves, régen kajakozott és a sok fehérje miatt elkapott valami immunrendszeri betegséget, amit félrekezeltek és majdnem belehalt.
Egy dolog biztos, 10perc alatt mindent át értékeltem innen amint tudunk lépni kell mert teljesen leépül az agyunk.
Jaaaaa es meg annyit, kb. 11-en lakunk 1fürdő és egy WC ....
Beléptünk a Sturbucksba es belecsöppentem valami egészen más világba mint amiben eddig éltem... Miután beléptünk hatalmas köszönés áradat fogadott minket Jaquline-ek részéről és azonnal rájöttem arra hogy menni fog ez az angol nagyon gyorsan mivel muszáj lesz es egyre jobban tetszik....a másik megoldás az lenne hogy bujkálok és kerülöm a találkozásokat de ez nem opció!!!
Tudomást szereztem egy szombati buliról amire nagy valószínűséggel el is megyünk... Na az lesz igazan a mélyvíz ... De a feladatot megoldjuk!!!!!!
Racsni eltünt mar vagy 10 perce, én itt ücsörgök a kávézóban és ebben a pillanatban leült velem egy asztalhoz egy nő, mivel máshol mar nincs hely, vagy is van mivel körbenézés után megpillantottam az üres helyeket, nem tudtam mire vélni..
Következett a Hyde park , egy-két luxusautó szalon:) , ittunk egy guiness-t , majd csorgott a telefonom... Egy magyar szám??!! Zsuzsi volt, hogy találkozzunk, mert végzett a munkával. ő az , akit valójában nem is ismerek, egy olyan ismerősöm mondta, hogy itt el akivel úgyszintén 1x sem találkoztam.
A Niketown- nál találkoztunk beültünk egy közeli bárba, hatalmas öröm volt amikor 5 perc beszegetés után egy vidám, jòfej, az életet hasonlóan kedvelő lányt ismertünk meg ... Eközben elfogyasztottuk Racsnival a 4. Guiness-t ami kellőképpen feldobta a hangulatunkat és eszünkbe jutott: talán valami ennivalóra is szükségünk lenne…. nem számít.... Ez a legkevesebb!!!
Indulás!!! El fogunk késni!! Szerencse, hogy az alkohol hatására volt nálunk egy teleportgép és mar ott is voltunk Racs munkatársainál ( a két olasz lányban megismertem az igazi olasz temperamentumot- persze mindent angolul)
Iszogattunk, nevettünk, majd egyszer csak kiderült van egy kiadó szoba.
Azonnal költözünk!!!!!!! Nincs apelláta, igaz hetente 10 fonttal drágább de nincs egy magyar se , csak angolul lehet beszélni, és ide szívesen jönnék haza a következő időben.... Az összes lány szimpatikus kedves... És persze szinte csak nők laknak itt nem úgy, mint a jelenlegiben!
