Ez a nap is elérkezett. Nehéz volt a búcsúzkodás de egyben reményekkel teli is. Megérkeztünk a reptérre és miután a poggyász feladásra került mar látszódott, hogy nincs visszaút... Elrepülök az almaim, céljaim fele!
Mielőtt besszaltunk a repülőbe, túl estünk egy utolsó eredeti magyar burger-es sajtburgeren.
Örülök, hogy a Racsnira hallgattam a nagyobb latért illetően, sorban állas nélkül, kényelmesen elfoglaltuk a helyünket.
Megismerkedtem Racsni kinti haverjával, Soós Pistával, aki véleményem szerint mongol és annyit tudtam meg róla, hogy egy cateringes cégnél dolgozik.
A repülő elindult és mar tisztán látszódott innen tényleg nincs visszaút:)
Elkezdtük nézni a Taken (elrabolva) cimű filmet, pattintottunk 2 Heinekkent és irány London.
Leszállás után egy magyar srác jött értünk, aki 30 pound ellenében hazafuvarozott minket.
Megismerkedtem leendő szobatársammal, Árpival, aki 3 éve lakik itt és 2 szónál többet nem, beszel angolul...
35 eves, régen kajakozott és a sok fehérje miatt elkapott valami immunrendszeri betegséget, amit félrekezeltek és majdnem belehalt.
Egy dolog biztos, 10perc alatt mindent át értékeltem innen amint tudunk lépni kell mert teljesen leépül az agyunk.
Jaaaaa es meg annyit, kb. 11-en lakunk 1fürdő és egy WC ....
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
